Mert számodra nem verset kéne írnom
Mit szóljon hozzád a balga beszéd:
Hiszen neszét veszed sarjadó sejtelemnek is.
Úgyis koldus adó néked ajakamról a rím
Mert hím hívságok hímén szánón mosolyogsz
S részvéttel csókolsz hitet számon, ha csalok.
Hitvány dalok néked mire valók?
Te tudod a valót, s a békét
Az illatos nekemvalót kezedből ettem
És szívemet, a boldogan halót, térdedre tettem
Te ösmered, magad, úgy senki más.
S mikor hibás és megvetetten térve
Kérve sír, el nem vered:
Gyógyító írul véreddel kevered,
Mered szeretni.
Sírul adtad magad szenvedésemnek
S lelkemnek feltámadásul
Drága másul az értem
Kereszten halt Isten fiának,
S balga testemnek bátor társul.
Ős gyötrelmű asszonyi nemnek
Jövendő, tiszta szerelemnek.
Te gyöngéd hős, gőgtelen úr
Kéregetni kegyes király
Vággyá vált könyörülő megváltás
Mellém állt, hozzám nem érő
Szívemig érő, szívemben érő kérő,
Magdolnát, ki mindig elárul,
Kéred te párul.
Rám hárul tisztaságod árnya
S szárnya nő szegény hitemnek:
- "Mert kemény a szeretet, mint a koporsó
Mert erős a szeretet, mint a halál" -
S engem is megtalál.
Legyek bár borsónyi szem magtár-teremben
Vagy korsónyi must száz-dongás veremben bezárva
Vagy hadiárva-gyermek cinteremben:
Megtalálsz engem
Te varázsos vándorlegény
Ki állsz az utak peremén
S nyújtod kezed, mint aki kér...
De ha én megfogom kezed
Tudom, elvezet:
Hazatért az asszony, s többet nem vétkezett.
Lesznai Anna