Ez aztán harsány, szent vasárnap:
vadász-örömre gyúlt a Nap,
piros rohamra harsonáznak
szívem fölött a sugarak.
Illanna, bújna, bajt előzne,
s elébe nyíl-zápor szakad.
Alvó erdők piros kis őze,
döbbent szívem - add meg magad.
Ma nem pihensz avar-homályon,
fény-kedvedért most meglakolsz:
fényárvizes vad rónaságon
sötét ladikban ül a Sors.
Nézd: már az erdőn láng szivárog,
az odvakat szikrák verik,
aranyos bőrű indiánok
már gyújtogatják a prairie-t.
Lángszőke nád lobogva lázad,
nézd: máglya már a tar csalit! -
Piros sugarak harsonáznak
fölötted itt ma hallalit.
Áprily Lajos