Ha már úgy érezzük nincs remény,
Jő az Isteni segítség s újra ad reményt.
Ahogy telnek éveink s jő az öregség,
Egyre jobban hisszük Isteni törvény,
Kibírni mindent, s menni, menni előre,
Ha nem is élnek már bennünk, szépségek,
Csodák, a remény, éltető erő.
Eltűnődünk sokszor, meddig remélhet az ember?
A remény jó dolog, tán a legjobb a jók között,
A jó dolgok, nem tűnhetnek el örökre,
Miként a rosszak sem tartanak örökké.
Ha szívünk súlyos „sebet” kapott,
Remélünk, Isten velünk van, megsegít,
Szívünk „sebe” begyógyul, újra tudunk
Örülni, az élet szépségeinek.
Reményből él a vágy, de meghal, ha nincs remény,
Isten adta számunkra mindezt, éljünk vele,
Éltessen bennünk a remény, legyen hitünk,
Hogy a rosszat követi a jó, vigasztalanok ne,
Ne legyünk soha, a remény örökké éljen bennünk,
Hogy Isten a bajban majd segít,
A remény ad szívünknek, újra és újra erőt.
Csuka Magdolna