Tavaszi szellő szerelmet ébreszt.
Testünk körvonalán vágyat éleszt,
amint a hold-fénynek huncut pírja
az akaratod ajkamra írja.
Szemem mezején bár bókod pihen,
csak Te vagy nekem, a fény, hol mélyen
kúszva a lángoló-vágyad trappol,
hajnali deres csendünk jön, honol.
Vázában kikeleti bangita.
Hold fényén a függönybe belopta
illatát, csend lapul fakó-falon,
ez már tünemény, valóság vonzón.
Tavaszi szellő szerelmet ébreszt,
szoba illata ágyunkon elvesz,
szívedet érzem, szavadat lopom,
pirkad, énemet hát néked bontom.
Timár Judith