Mikor túlcsordul benned a keserű fájdalom,
s odabenn a szív is halkabban dobog,
töröld le arcodról a sok-sok ráhullt könnyet,
és űzz el magad mellől minden bánatot.
Mert a legfájóbb napban is van valami szép,
amit, ha keresel, bizton meglelhetsz,
hisz a Jóisten ott fenn úgy rendeltetett,
hogy bánattól a szív nem szakadhat meg.
Nem szakadhat meg, mert a következő nap
lehet, hogy mi leszünk a legboldogabbak,
és mi mondunk majd hálát azon percekért,
amit az élet, könnyel, s örömmel kimért.
Így sosem higgyük azt, hogy minden mindegy már,
hisz megszámlálhatatlan lehetőség vár,
akkor is, ha sárral teli nehéz sors-utunk,
s akkor is, ha holt vízen ring élet-csónakunk.
Kun Magdolna