Ne lásd az arcom, mikor megtört
tekintetemben fájsz,
rossz időben, rossz pillanatban állsz,
s már nem nézhetek hátra,
minden, de minden hiába…
Mégis lelkembe gyűr minden nap,
kábán hallom még hangodat,
de nem nézhetek hátra,
mert fáj és fájhat újra
némaságod,
hisz te is érzed magányod,
mit szivárvány lelkeink
távolsága bont.
Válóczy Szilvia