Hűvös szelet okád az ősz ördöge
megfesti a kék ég alját vörösre.
A porladó avart vasvillára tűzi,
szikrázó szeme nyarunkat elűzi.
Köpönyeget húz a mosolygó napra,
harsonát fúj, mezőket aratva.
Csipkés deret rajzol a gyenge ágra
bilincset ragaszt daloló madárra.
Ártatlan verebet sárban fürdeti
üdezöld fűért a napot bünteti.
Fullasztó ködöt kert végébe lehel
üstjében bénító mérgeket kever.
Álomport zúdít védtelen állatra
ne lásson fényt e zsibbadt kábulatba.
Befagyasztja a lüktető szíveket
betemeti a nyári emlékeket.
Ősznek démonját messzire elűzném...
Égre a napot örökre feltűzném!
Ne hozzon borút senki e világra
üvöltöm keservem egekbe kiáltva!
Takács Jázmin