Szomorú szívvel állok Szüleim sírjánál,
Mióta elmentek a túlvilági létbe,
Szívembe örök a fájdalom,
Mosolygós, kedves arcuk,
Többé nem láthatom, ez fáj nagyon.
Nincs már nékem sem Anyám,
Sem Apám, kiknek kezét foghatnám,
Mindkettőt elragadta, tőlem a halál.
Mindig érzem hiányukat, ám most,
Hogy sírjuk mellett állok, még nagyobb,
Még fájóbb, szívemnek hiányuk.
Ahogy állok sírjuk mellett,
Szememből hull fájó könnyem,
Könnyem pereg, mint a zápor,
Gondolatban náluk járok,
Megfogom fáradt kezüket,
Simogatom, s megcsókolom.
Úgy szerettem mind két szülőm,
Ember jobban nem szerethet.
Sírjukra, virágot, mécsest teszek,
Imádkozom könnyes szemmel,
Istent kérem, nyugodjanak békességben.
Csuka Magdolna