Drága Édesanyám, ugye te megértesz engem?
Érzed, mennyire elfáradt lelkem?
Látod, a napi fárasztó küzdelmeket,
S hogy egyre butábbak az emberek.
Nincs ki megöleljen, egy-egy rossz nap után,
Nincs ki letörölje könnyem, mikor feladnám.
Az én egészségem is, már rakoncátlan,
Drága Édesanyám, annyira elfáradtam.
Távol vagy tőlem, fent a csillagos égen,
Mégis te vagy az egyetlen, ki meghallgat engem.
Fáj, minden egyes nap, küzdelem nélküled,
Kimerültem... - kérlek ölelj át!
Molnár Annamária