Mikor már mérhetetlen a fájdalom,
S egyre több a felhő, az égbolton,
Könnyeim, az eső mossa szét,
Velem együtt, sír az ég.
Mikor lelkem, megfáradtan reszket,
S a bajban, senki nem nyújt segítő kezet,
Arcom megtörten, az ég felé fordul,
És bánatos könnyem, az ég könnyeivel, együtt hull.
Molnár Annamária