Üresség kong a testem bordáin....
Néma,megdermedt fátyol siklik arcomon,
szótlan ajkam ordít utánad hangtalanul.
Itt hagyod a mosolyod, tested hangját,
kezed érintő ritmusát ,
elzár tőled a messzeség.
Halovány fény, még mindig tiszta.
Fehérsége izzik pirosan,
karjaink szilárdan taszítják
a meglévő levegőt testünk felületén...
Szomjas ajkamat megérinti a leheleted.
Életet öntesz bőrömbe, nektárját ízlelem.
Rám tapasztod tested melegét, elzárja a légteret.
S engem tovább éltet az életed....
Timár Judith