Bolondos szél veri az ablakot
Halkan szól a harang valahol
Üres fészek tátong a fa ágán
Sóhajt a fáról hulló levèl, benne szomorúság.
Csendes az est, búsúl a veranda
Lámpa fényében keringőzik az ősz illata
Aranysárga köntös a fák ruhája.
Vággyal fűzve, álmot szőve csókot szór a szájra.
Álmodni kellene, de fáj
Messzire futott a perzselő nyár
A hold fénye körbefonja az éjszakát
Talán szerelmet sző a csillagokkal.. benne égi vágy .
Csipkeruhában billeg az ősz sugara
Huncutkodik még a ki- kikukkanó nap
Perzselő tüze nélkül is örömöt, boldogságot ad
Szép vagy ősz, én vártalak
Te is hozol örök szerelmet, vágyakat.
Arcomat simogatja lágy sugara
Rám kacsint, átölel bársonya
Nem perzsel, mégis oly édes e kései őszi nap
Mint az öregkori szerelem, lágyan karolva.
Kelemen Sarolta