Ha szeretteid hiánya zokogásra késztet,
ne szégyelld a könnyet, sem a gyengeséget,
mert hiányuk nem más, mint az-az érzelem
mely szíved legmélyében emléket terem.
Amíg gondolsz rájuk, amíg megsiratod őket,
nincs az a halál mely életet legyőzhet,
hisz minden kihullt könny és minden zokogás,
visszafelé pergeti az időmúlását.
Így minden egyes emlék mely szíveden dereng,
valóságot ébreszt újra odabenn,
s te úgy élhetsz át minden elmúlt napot, évet,
mintha sosem rajzolt volna könnyet rád az élet.
Kun Magdolna